Cikkek


Szilágyi Iván cikke:
"Táncoló nyugdíjasok, meg az időgép"

Jártak már színészotthonban? Hallgattak már idős, elfeledett művészeket arról filozofálni, hogy "Mi lett volna, ha...?" A magyar kulturális és társadalmi élet tele van ilyen a kérdésekkel, elfojtott, de annál kínzóbb fájdalmakkal.


Nagyításhoz kattints a képre! Befejezetlen mondatokkal és félbetört sorsokkal. Rengeteg sopánkodással, jogos vagy megérdemelt fájdalommal. Minden másban lecsúsztunk élmezőnyből, de panaszkodásban világelsők vagyunk. Lógó orrú országunkban üdítő színfoltot jelent a Musicalitas "Carnival Night Fever" című előadása, amely az össznépi "depi" tovább spirázása helyett vidáman és energiával telve idézi fel a nyolcvanas éveket.A Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) a hazai musical élet és utánpótlásképzés egyik fellegvára-pedig nincs központi helyen és nem dúskál anyagiakban. Több színész iskolát is befogadott az intézmény, a Musicalvarázs megunhatatlan operett slágereket, míg a Musicalitas modern zenét és táncot tanít, népszerűsít. Demeter György neve és szakmai, énekesi múltja garancia a képzés és előadásaik színvonalára. Újszerű és néha meghökkentő ötletekkel, betétekkel tarkított műsort láthattunk most is. A 2007-ben alapított Musicalitas iskola rövid idő alatt nemzetközi ismertségre tett szert, Moszkvától-Hamburgig bejártak a világot-lehetőséget és színvonalas képzést adva fiatal tehetségeinknek. A utánpótlásképzés mellett egy másik, fontos missziót is ellátnak: határon túli magyar testvéreinknek is elviszik a hazai zene és zenélés örömét, ismert és népszerű dallamait. Mindezt jól érthető, gyönyörű magyar nyelven. Így ötvözik a modern művészetet a hagyomány és hazaszeretettel. Sok-sok fiatal és idősebb embernek okozva örömet. A fiúk és lányok legújabb bemutatójukon is kitettek magukért: a "zenés játék" a retrónál és a fergeteges bulihangulatnál jóval többről szólt. Nemcsak a fiatalokat, a mai diszkónemzedéket akarták megszólítani, nem bugyuta és hajzselé szagú tini-slágereket vittek színpadra.  Demeter Gyuriék igazi, dúdolható és fülbemászó nótákra építették előadásukat, amelyet inkább low budget-shownak neveznék. Kis pénzből hatalmasat alakított a társulat, meglepő és érdekes színvilágú ruhákkal, a dalok közben vetítésekkel. Mozgás, zene és film egyszerre pergett a színpadon. Sok-sok humoros utalással napjaink gagyi hőseire, egyszerre nevettünk és tapsoltunk. Modern klasszikusokat hallhatunk a mai fiatalok számára "múltnak" számító 80-as, 90-es évekből. Sláger Rádió élőben, de annál sokkal több: a kor divatja, hajviseletei, beszólásai, sőt még egy eredeti diszkgömb is előkerült.

A "Carnival Night Fever" színdarab is egyben, rövid, de frappáns és jól megírt prózai betétekkel. Hitelesen, kedves megértéssel idézi fel a magyar szocotthonok pisiszag, protéziscsattanások és papizás alkotta gerontológiai "szentháromságát". A fiatal színészeket először jócskán megöregítve, botokkal és ősz parókákban láthatjuk: egy színészotthon megkeseredett, lecsúszott, már csak emlékeikben élő lakóit alakítják. Pedig a generációs szakadékok miatt nagy kihívás öreget játszani egy "mai fiatalnak". A papik és mamik kapnak még egy lehetőséget, ajándékot a sorstól-meglepő módon nem a 13. nyugdíjról vagy balaton(öszöd)i nyaralásról van szó. Visszautazhatnak az időben, a darab rendezője mindezt egy szenzációs, az eredeti és igen népszerű filmsorozatból való bejátszással illusztrálja. A Csillagkapu legénységének köszönhetően visszarepülhetnek a múltba. Ifjúságuk éveibe. Újra kezdhetik, talán most sikeresek lesznek. A megroggyant, szenilis és összevissza beszélő, életük értelmét vesztett színészekből a szó szoros értelmében is előbújnak a fiatalok! Nagyot villantanak, még egyszer, utoljára-egy még nagyobb utazás előtt...

A színpadot tehetséges és vidám fiatalok öntik el. Hol szólóznak, hol együtt énekeknek-csodálatos táncbetétekkel: Mariya Mizinskaya, Huszti Réka, Németh Ádám, Kovács Molnár József, Balogh Betty, Hajdu Zsolt, Dévényi Viktor és az Artissimo Show Company tagjai szexis és vérlázítóan bátor táncelemeket visznek színpadra. Bátran emelgetik szoknyájukat, pörögnek-forognak a nézőtéren ülő fiúk és aktív/passzív férjek nagy örömére. Közben újabb és újabb musical és - könnyűzenei slágerek csendülnek fel, vidámak és néha kicsit melankolikusak. Mint azok az idők voltak. A nézőtér kényelmes székei, szabályozott rendje kezd zavaróvá válni, a diszkó slágerekre nehéz nem táncolni, élni, szeretni.

A Carnival Night Fever tényleg "lázas" játék. Visszaálmodás. Elmúlt, de még mindig bennünk élő időkbe, amikor a zene még Zene volt és az énekesek nemcsak tátogó, levegőért kapkodó halakként vergődtek. A fellépő fiatalok mindegyike külön egyéniség, nem Johhny Deepek és Angeline Joliek, tökös és tökéletes sztárok. Hétköznapi, hibás és szerethető emberek. Néhány plusz kiló miatt innen nem hagytak ki senkit sem. Lelkes és elkötelezett csapat, sok erővel és rejtett energiával: Németh Ágnes, Legeza Balázs, Kósa Zsolt, Demeter Tamás, Zayzon Csaba, Toldi Tamás, Demeter György, Mezőfi Gabriella, Garda Zsuzsa, Kovács Réka

Aki nosztalgiázni szeretne, nézze meg. Aki öregnek hiszi magát, az is. Hamar be fogjátok látni: nem lehet megöregedni, csak beletörődni sorsunkba. Pedig buli az élet, pörögjünk hát, mint a stroboszkóp.

Kíváncsian várjuk a Musicalitas következő darabját, amelyet Máté Péter halálának évfordulójára állítanak színpadra.

/Szilágyi Iván/